A Johnny Clayton vs Stephen Bunting találkozó egyik legérdekesebb kérdése az lesz, hogy melyik játékos tudja rákényszeríteni a saját tempóját a mérkőzésre. Clayton játéka általában higgadt, strukturált és kiszámítható: ritkán kapkod, szereti kontroll alatt tartani a legek ritmusát, és hosszabb távon abból él, hogy kevés hibával, stabil átlaggal dolgozik. Ez különösen akkor működik jól, ha nem kell folyamatosan kockáztatnia, hanem fokozatosan tudja felépíteni az előnyét.

Bunting ezzel szemben sokkal inkább „érzésből” játszik. Amikor elkapja a fonalat, képes nagyon magas szinten dobni, látványos 180-as sorozatokkal és gyors kiszállókkal. Ugyanakkor a játéka hullámzóbb: ha nem találja a ritmust, könnyen belecsúszhat pontatlanabb körökbe, ami rövid formátumban azonnal visszaüthet.

Az első pár leg ezért kulcsfontosságú lesz. Ha Clayton korán stabilan tartja a saját kezdéseit, az idegességet vihet Bunting játékába. Ha viszont Bunting indul erősen, és gyorsan breakelőnybe kerül, akkor Claytonnak tudatosan kell majd visszavennie az irányítást, ami nem mindig egyszerű.