Ki az esélyesebb?

Carl Wilkinson az utóbbi időszakban kifejezetten stabil teljesítményt nyújtott a számára hasonló vagy kissé gyengébb játékerőt képviselő ellenfelekkel szemben. Játékában egyre kevesebb a mélypont, az átlagai kiegyensúlyozottabbak lettek, és mentálisan is sokkal fegyelmezettebbnek tűnik a szoros legekben. Ez különösen fontos olyan mérkőzéseken, ahol az ellenfél hajlamos ingadozó teljesítményt nyújtani.

Keanu van Velzen tehetséges játékos, de a formája továbbra is hullámzó. Gyakran jól kezdi a mérkőzéseket, azonban egy-két elveszített leg után hajlamos visszaesni mind pontátlagban, mind kiszállózásban. Ez a fajta instabilitás komoly hátrány lehet egy olyan ellenféllel szemben, aki türelmesen építi fel a játékát és kivárja a hibákat.

Wilkinson egyik legnagyobb erőssége jelenleg a 60–100 közötti kiszállók biztonságos kezelése. Ezekben a szituációkban ritkán hibázik sorozatban, és ha egyszer dobáselőnybe kerül egy leg végén, azt nagy százalékban le is zárja. Van Velzennél ezzel szemben továbbra is gondot okoz a dupla szektor, különösen nyomás alatt.